Kistárkány község Felső-Bodrogköz délkeleti csücskében, a szlovák-magyar-ukrán hármashatár mentén fekszik a Tisza folyó jobb partján, amely egyben a szlovák-magyar államhatárt is képezi 5,3 km-es hosszúságban. Szomszédos települései Nagytárkány,  Tiszacsernyő  és Ágcsernyő.  A község kiterjedése 1.114 hektár, ebből 520 ha szántóterület, 322 ha legelő, 53 ha erdő, 54 ha vízterület és 165 ha egyéb terület. Átlagos tengerszint feletti magassága 101 méter. A község arculatát elsősorban a Tisza folyó és a Holt-Tisza elmocsárosodó vizeinek közelsége határozta és határozza meg. Élőviláguk rendkívül értékes, vizei és partvidéke ritka és különleges növény és állatfajok számára nyújt otthont. A tiszai tájegység szépsége egyedülálló. Emellett üdülési, kirándulási, halászati és vadászati lehetőségeket is nyújt, ezért az itt elő emberek és a folyó közötti viszony bensőséges.

Lakosság

A község a 2001-es népszámlálási adatok szerint 1054 lakost számlált, melynek túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, csak kisebb arányban találhatók meg szlovák, cseh, ukrán, ruszin és roma nemzetiségű lakosok. A lakosság száma 2011 év végéhez már 1186 volt. A lakosság vallási összetétele : református, római katólikus, kisebb számban görög katólikus, illetve egyéb valláshoz tartozók.

A község címere

A község 1787-es évből fellelt címere vízen úszó hattyút ábrázol, amely a Tisza folyó közelségét, a folyó és az itt élő emberek között kialakult viszonyt és tájegységünk gazdag állatvilágát szimbolizálja. Ezt bővítette ki 2003-ban az önkormányzat két új jelképpel - szimbólummal : 3 hallal, amely a község kataszteri területén található hármashatárt /a magyarságot három felé osztó határt/ jelképezi és 2 szilvaszemmel, melyek a hajdani „Tisza–kerteket“ és fejlett gyümölcstermesztést, elsősorban viszont községünket messze is ismertté tévő „tárkányi szilvapálinkát“ hivatott jelképezni.

Kistárkány község rövid történelme

Kistárkány már a honfoglalás előtt lakott település volt. A honfoglalás idején Árpád fejedelem a beregi síkságon pihente  ki  seregével  a Vereckei  szoroson való  átkelés  fáradalmait.  Fia  Tárkánz a Tisza folyó jobb partján felderítő útra indul lovasaival, miközben füstölgő „házakat“ vettek észre. Az egyik házban Miraz bolgár törzsfőnök vendégeli meg az éhes-szomjas sereget. Tárkánz eközben ismerkedik meg a törzsfőnök szépséges lányával Hóva-val. Visszatárve Tárkánz kéri apja beleegyezését,  hogy  itt  telepedhessen  le  és  feleségül  vehesse  Hóvát.  Apja  kérését  teljesíti,  így  a település Tarkanzról kapja nevét. Az itt elő emberek életmódját elsősorban a táj jellege határozta meg. Akkor még mocsaras, lápos, erdős terület volt, növény- és állatvilágban, halállományban rendkívül gazdag.

Az anyaközség már a XIV.század első felében két településre : Kis-és Nagytárkányra oszlott. Az  első  írásos feljegyzések községünkről  az  1324-es évből származnak.  Az 1500-as évek  elején     a lakosságot majdnem kipusztította a kolerajárvány és a gyakori török betörések, így a falu az 1600-as évek elején szinte lakatlanná vált. Újjászületése az 1620-as években kezdődött, amikor Bethlen Gábor, valamint I. és II. Rákóczi György erdélyi fejedelmek zsoldos katonáikat telepítették ide. Ezekben az években a Tisza gyakori áradásai nagyon megnehezítették az itt élők életét, ezért a Rákócziak, hogy megvédjék és megtartsák embereit ezen a területen védőgátat, töltést és utakat építettek. 1846-ban a „Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat“ létrhozása után megkezdődött a jelenlegi tiszai töltés építése, amely 1859-ig tartott és sok itt elő embernek biztosított munkát, megélhetést. A Tisza eredeti folyómedrét megváltoztatták - innen ered az Új-Tisza elnevezés. Ennek köszönhetően nagy  területeken jó minőségű termőföldek szabadultak fel, így virágzó növénytermesztés és állattenyésztés, a későbbiekben pedig gyümölcstermesztés vehette kezdetét. Az árterületen ún. „Tiszakertet“ létesítettek, ahová elsősorban régi, bevált alma- és szilvafajtákat telepítettek.

Az I. világháborút követően községünk az 1920. június 4.-i Trianon-i döntés alapján Csehszlovákia része lett. Az 1930-as évekig a gazdasági fejlődés jelentős volt, de a 30-as évek után gazdasági válság következett be. Az 1938. november 2.-i „Bécsi döntés“ alapján Felső-Bodrogközt, így Kistárkányt is újra az anyaországhoz - Magyarországhoz csatolták. Ezt kitörő örömmel fogadta a lakosság, de a Horthy rendszerben folyamatosak voltak a megaláztatások és a sorozatos katonai behívások, amelyek mélységesen megrendítették a lakosság bizalmát és hitét.

A II. világháború alatt nagyobb hadművelet nem érintette községünket, viszont a csapi vasúti gócpont és a záhonyi Tisza-híd körüli harcok nagyon közel zajlottak. Kistárkányt 1944. november 24.-én szabadított fel a Szovjet Hadsereg. 1944. december 4.-én azonban 61 helyi lakost hurcoltak el tömegesen az akkori Szovjetúnióba ún. „málenkij robotra“, ahonnan az embertelen körülmények és bánásmód miatt 35-en nem térhettek vissza családjaikhoz. Az 1945 utáni években a rendszerváltás politikai és gazdasági változásokat hozott. Sok család jövőjére viszont rányomta bélyegét a „Benesi dekrétum“, amely a Csehszlovákiában élő magyar és német nemzetiségűeket a kollektív bűnösség elve   alapján   háborús   bűnösöknek   nyilvánította.   Ennek   következménye   volt   többek   között a

„lakosságcsere“ is, így aki nem vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, áttelepítették Magyarországra, vagy dél-nyugat Csehországba - a „Szudéta“ területekre. A Benesi dekrétum alapján a magyarokat megfosztották házuktól, földjeiktől (konfiskálás). 1948-ban azonban a Benes-féle rendszer megbukott, így az emberek fellélegeztek, mivel megszűnt a nemzetiségi megkülönböztetés. 1950-ben kezdetét vette a „kollektivizálás“ - a mezőgazdasági szövetkezetek léterhozása azon az elven, hogy „azé  a föld - aki megműveli“. A gazdákat földterületeik, jószágaik, mezőgazdasági felszereléseik átadására kényszerítették a „közösbe“ mindennemű anyagi térítés nélkül.   A „kollektivizálás“ 1954-ig tartott és a szövetkezetek néhány év alatt kimagasló gazdasági és termelési eredményeket értek el, sok embernek munkát és megélhetést biztosítva. A kommunista párt 1976-os határozata azonban mélyen lesúlytotta a szövetkezetben dolgozókat. A „korszerűbb“ mezőgazdasági termelés érdekében minden szövetkezeti  tulajdont  át  kell   adni  a Királyhelmeci  Állami  Gazdaságnak.  Ezzel   kezdetét  vette   a mezőgadaság hanyatlása, a tisza-kerti gyümölcsösöket kiírtották, a pusztítás látványa megrázó volt. 1989-ben lerombolták a vasfüggönyt - a Berlin-i falat, a szocialista tábor széthullott és a határok nyugat felé megnyíltak.

1990 nyarán községünkben az I. és a II. világháború és az 1944-es tömeges elhurcolás áldozatainak emlékére készült emlékmű átadására és felszentelésére került sor a kultúrotthon előtti téren.

---

A kopjafa a Tisza felé vezető út menti parkba lett áthelyezve. Még ugyanebben az évben demokratikus választásokra került sor. 1993. jan. 1.-én megalakult az önálló Szlovák Köztársaság. Községünkben ebben az évben vette kezdetét a helyi ívóvízvezeték és a ravatalozó építése, amelyek 1994-ben fejeződtek be. 1996-ben kezdetét veszi a helyi gázvezeték kiépítése, 1997-ben kápolna épült elsősorban Dobó András és felesége önzetlen munkájának köszönhetően.

Községünkben 1999-ben bővítették ki a telefonhálózatot földalatti vezetékek kiépítésével. Ekkor szűnt meg a helyi alapiskola működése és helységeiben helytörténeti múzeum létesült. A helyi kultúrotthont 2010-ben modernizálták. A községi hivatal új épületbe költözött.

A református templom

A község lakossága a reformációig katólikus hitben élt. A helyi református templom 1772-ben épült - akkor még torony nélkül. Azt csak később - 1859-ben építették hozzá. Az I. világháború idején egyik harangját leszerelték és ágyúöntésre használták fel, mint ahogy más templomok harangjait is. 1922-ben újat öntöttek helyébe. A református templom egyik különlegessége a bejárata fölötti Árpád- fejszobor.

A volt alapiskola története

Az  1900-as  években   az iskolaköteles gyermekek száma Kistárkányban elegendő volt. Nagytárkány akkori lelkésze - Szabó Pál viszont úgy döntött,  hogy egy modern  református iskolát hoz létre. Ezért sokan ebbe az iskolába iratták gyermeküket, így községünkben csak az „egytantermes“ iskolának  rakhatták  leköveit,  amely  1906.  október  1-én   kezdhette el   működését.  1907-ben a nagytárkányi alapiskola épületét alkalmatlannak nyilvánították és új katólikus iskola épült. Miután 1924-ben bevezették a 8 éves tankötelezettséget, a tanulók száma megemelkedett. Az oktatás színvonalának emelése érdekében a két iskola vezetése elhatározta, hogy az 1-4 évfolyam a református iskolába,  az     5-8 évfolyam pedig a katólikus iskolába fog járni, vallásmegkülömböztetés nélkül.

A helyi iskola igazgatójának id. Bálint Istvánt választották meg. A tanítási „főszezon“ jobbára a téli időszak alatt volt, mert nyáron főleg a nagyobb gyerekeket munkára fogták a szülők. 1962-ben megkezdődött a helyi iskola kibővítése egy újabb tanteremmel, irodahelységgel és öltözővel. A Nagytárkányi Alapiskola oktató és nevelő munkája azonban magas szinvonalú volt, ezért egyre kevesebb szülő döntött a kistárkányi alapiskola mellett, így az 1998-ban megszűnt működni. 2001- ben a volt iskola két helyiségében helyitörténeti múzeum lett létrehozva Kovács Tibor önzetlen segítségének és gyűjtő munkájának köszönhetően. A múzeumban több mint 150 darab különböző régi használati tárgy kapott helyet.

Az óvoda története

Kistárkányban 1955-ig óvodai oktatás nem volt. Az 1955-56-os tanévben 47 gyerekkel a volt Állami Gazdaság irodájának az épületében kezdődött meg az oktatás. Az 1979-80-as tanévet már új modern, központi fűtéses, konyhával és ebédlővel ellátott épületben kezdhették. Az óvoda jelenleg is itt működik, de jelentős modernizás, felújítás után.

Pálinkafőzde

Kistárkány a Tisza-kerteknek köszönhetően elsősorban a szilvapálinkájáról volt híres. A pálinkafőzés hagyománya a mai napig megmaradt. Mivel a Tisza-kerteket az Állami Gazdaság 1976- ban kipusztította, a lakosság a saját kertjeiben termesztett a szilva- és  egyéb  gyümölcsfák  terméseiből készíti a cefrét, melyet a helyi pálinkafőzdében főzik ki, amelyet maga a község üzemeltet.